Netfüggő gyerekek
Egy olyan könyvet szeretnék bemutatni, amit szerintem minden szülőnek el kellene olvasni.
Ez a könyv:
Gary Chapman – Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek
A szerzők kutatási eredményeken és gyakorlati példákon keresztül mutatják be, mi mindent tehetnek a szülők azért, hogy az információs technika és a média ne zilálja szét a családot, a gyerekek megtanulják a legalapvetőbb, valós kapcsolati készségeket, és hasznos dolgokra használják a televízió és a számítástechnika nyújtotta lehetőségeket. Számos felmérés eredményével támasztják alá, hogy milyen károkat okoz a gyerekek, testi, értelmi és lelki fejlődésében a túl sok képernyőidő.
Mivel egy nagy érdeklődésre számot tartó témáról van szó, egy részletesebb összefoglalót írok, hogy azok is okulhassanak, akik nem tudják elolvasni a könyvet. Az itt leírtaknál sokkal több ötletet és ismeretet ad a könyv, ezért mindenképp ajánlom elolvasásra. Ez itt a könyv első része, a második felé két hét múlva küldöm.
- rész
Kezdjük a legkisebbekkel!
Ajánlott képernyőidő a 2 év alatti korosztálynál: 0 (!!!)
– Még az oktató videók és szoftverek esetén is a negatív hatások messze túlszárnyalják a pozitívakat (A kifejezetten gyerekeknek készült Szezám utca c. műsor is negatív hatást fejt ki a két évnél fiatalabb gyerekek nyelvi készségeinek fejlődésére.)
– A háttérzajként bekapcsolva tartott tévé sem használ, hiszen leköti a szülők figyelmét. A gyerekek nyelvtanulási képessége ebben a korban közvetlenül összefügg azzal, hogy mennyit beszélnek a szüleikkel.
– Ne használja a tévét elalvás segítő eszközként, később pont ez lesz az alvászavarok oka!
Erőfeszítést igényel, hogy a képernyő nyújtotta kényelem helyett ölbe vegyük, mesét olvassunk a gyereknek, de a fejlődésére gyakorolt előnyös hatásuk miatt megéri a fáradságot. Meg fognak lepődni, milyen gyorsan alkalmazkodnak a gyerekek a képernyőmentes rutinhoz. Néhány példa: 1. Firkálás: Tegyünk egy nagy csomagolópapírt a padlóra, és adjunk a gyereknek egy doboz zsírkrétát. Egy 18 hónapos gyerek már képes használni a zsírkrétát. 2, Szerezzünk be egy nagy méretű kartondobozt, engedjük, hogy a gyermekünk belemásszon, és kidíszítse magának. (Sok ezekhez hasonló ötletet kaphatunk a könyvből)
A szülők feladata a tévézés szabályainak felállítása
– Fontos, hogy adjunk a gyereknek döntési lehetőséget. Pl. Kiválasztunk 3-5 műsort, amit megnézhet, ha naponta fél órát tévézhet, ő dönti el, hogy ez alatt melyiket nézi.
– Lehetőleg csak egy tévé készülék legyen az otthonunkban, ami körül összegyűlik a család
– A szuperhősök világa vonzza a gyerekeket, de egyetlen ilyen filmben is számos gyilkosság, durvaság, agresszió lehet.
Mit vizsgáljunk meg, ha műsort választunk a gyermekünk számára:
1. Mit tanulhat az adott műsorból?
2. Milyen jellemvonásokat erősít meg a gyermekünkben? (Pl. gondoskodás, vagy mások megalázása, tisztelet vagy tiszteletlenség, stb.)
3. Milyen képet mutat a családról, szülőkről? (Vígjátékok!! Gyakran rossz fényben tüntetik fel a szülőket, testvéreket)
4. Összhangban áll-e családunk értékrendjével?
A számítógépes játékok és a képernyőidő hatásairól
– A virtuális térben a gyerekek nem tanulják meg a stressz, a kudarc kezelését. A sikerhez kudarcokon át vezet az út, és ezt csak a valós életben tapasztalhatják meg, a koruknak megfelelő környezetben biztonságosan. ( sport- vagy tanulmányi versenyek)
– Az iskolai teljesítmény mellett az életben való boldoguláshoz, a kiegyensúlyozott személyiség kialakulásához nagyon fontos a kapcsolati készségek kifejlődése.
A legfontosabb kapcsolati készségek:
1. Szeretet: Ha egy gyerek elegendő szemkontaktusban, ölelésben, megerősítésben részesül, biztosan elsajátítja a legalapvetőbb kapcsolati készséget: a szeretetet. Akár a szülő, akár a gyerek tapad a képernyőre, biztos, hogy ezekből nem kap eleget.
2. Hála: Sok a dolgunk, és mi szülők könnyen kísértésbe eshetünk, hogy egy tablettel,vagy mobillal kössük le a gyerek figyelmét. De miért lenne szüksége a gyerekeinknek a folyamatos szórakoztatásra? Követelőzővé teszi gyerekeinket a fokozott ingerek igénye. Meg kell tanítanunk nekik, hogy ha kapnak valamit, arra a hála a megfelelő válasz. A könyvben számos ötletet találunk a hálás szív megalapozásához, képernyőmentesen. Felnőve, a hálás emberek könnyebben megbirkóznak a nehézségekkel
3. Haragkezelés: A szülők feladata megtanítani a gyerekeket, hogy különbséget tudjanak tenni jó, és rossz között, és képesek legyenek pozitívan kezelni a haragjukat. Pl. Ha a gyerek ordítozik, lökdösődik, dobálja a keze ügyébe kerülő tárgyakat, az negatív reakció a haragra. A harag kifejezésének sokkal érettebb módja, ha elismeri, hogy dühös, és elmondja, mi a problémája. Ha a gyermekünk kiabál, nyugodt hangon tegyünk fel kérdéseket, és hagyjuk, hogy elmondja, mi a baja. Minél többet kérdezünk, és minél jobban figyelünk rá, annál valószínűbb, hogy lehiggad. A „fogd be a szád, és menj a szobádba!” lehet, hogy pillanatnyilag csendet teremt, de csak elnyomja a gyerekben a haragot, ami így belsővé válik, halmozódik, és (különösen kamasz korban) rendkívül negatív viselkedési formákban jelenik majd meg.
Még egy nagyon hasznos tanács a szülőknek: Ha elvesztettük a türelmünket a gyermekkel szemben, ismerjük el, hogy hibáztunk!
A harag kezeléssel rendkívül részletesen foglalkoznak a szerzők.
4. Bocsánatkérés: Sokkal könnyebb legyinteni, és túllépni a rosszaságon, mint konfrontálódni a gyerekkel, nem megengedni valamit, vagy szembesíteni a következményekkel. A helytelen viselkedés egyik következménye, hogy bocsánatot kell kérnie. Az egyik legnagyobb hiba, amit a gyereknevelésben elkövethetünk, ha elválasztjuk gyerekeinket, a tetteik következményeitől. Hatalmas érzelmi előnnyel léphetnek a felnőtt korba azok a fiatalok, akiket a szülei megtanítottak bocsánatot kérni. Vajon sikerülhet ez, ha alig kommunikálunk?
5. Figyelem: Számos felmérés kimutatta, hogy minél több időt tölt egy gyerek a képernyő előtt annál szétszórtabb lesz, annál több segítségre lesz szüksége az iskolában. Napjaink képernyővezérelt gyermekei, már nem rendelkeznek olyan koncentrációs képességgel, ami egy könyv elolvasásához szükséges. Az interneten belépünk egy olyan környezetbe, amely elősegíti a felületes olvasást, és a sietős, megzavart gondolkodást (ha felugrik egy ablak, vagy jelez a telefon, hogy üzenet érkezett, azt „azonnal meg kell nézni”, megszakítva azt, amit épp csináltunk). Már pici kortól nézegessünk együtt könyveket, olvassunk a gyerekeknek mesét, vigyük könyvtárba, hagyjuk, hogy ő válasszon könyvet, a képernyőidő feltételeként szabjuk meg az olvasást. (pl. 30 perc olvasásért 30 perc tévénézés vagy számítógép használat)
Mi a multitasking? – A párhuzamos feladatvégzés képessége
Ilyen pl., ha a gyerek tévét néz, üzenetekre válaszol, a Facebookot böngészi a házi feladat készítése közben.
Mit kell tudni róla?
– Rontja a munka minőségét: Pl. Ha a gyerek tévézik leckeírás közben, olyan hibákat fog véteni, ami nem fordulna elő, ha nem csapongana a figyelme.
– Felületességre szoktat: A lecke mellett számos dolog fontosnak, sőt sürgetőnek tűnik. Számos dologról lesz felszínes ismeretük, de az alapvető dolgokról nem lesz alapos tudásuk, mert nem tudnak elmélyedlni semmiben.
– A multitasking időpazarlás: Kutatások kimutatták, hogy ha kizökkenünk egy feladatból, mert ellenőrizzük, hogy nem jött-e e-mail, vagy mit írtak Messengeren, átlagosan 25 percbe kerül visszatérni a munkához. Így fordulhat elő, hogy órákig ül a gyerek egy házi feladat felett, amit 30 perc alatt meg lehetne csinálni.
Tehát: a szülőké a felelősség, az ő kezükben kell, hogy legyen az irányítás, nem a gyerekekében.
– Korlátozni kell a képernyőidőt
– Fel kell állítani a tévézés, telefonhasználat szabályait
– Ellenőrizni kell, hogy biztonságosak-e a linkek, amikre ráklikkelnek.
És elérkeztünk egy nagyon súlyos problémához:
A nemkívánatos médiatartalmakhoz
Mindenek előtt szögezzük le:
A SZÜLŐK FELADATA, HOGY MEGVÉDJÉK GYERMEKEIKET A NEMKÍVÁNATOS TARTALMAKTÓL!
Milyen következményekkel jár, ha ezt elmulasztják?
– A tévéműsorokból, YouTube videókból megtanulják a durva, közönséges beszédet.
– Sokan szeretnék azt hinni, hogy a tévében látott erőszak nem befolyásolja a gyerekeket: „Csak egy film, nem valóság.” – mondogatják. Pedig kutatások igazolják, hogy minden hatással van a gyerekekre, amit a tévében látnak. Hajlamosabbá válhatnak erőszakos cselekedetek elkövetésére, érzéketlenné válhatnak a körülöttük történő agresszióra, vagy félelmetesebbnek vélik a világot, mint amilyen valójában.
– Rengeteg az erőszak a videojátékokban is, ezekben ráadásul nem nézőként, hanem résztvevőként vannak jelen a gyerekek. Emiatt válnak érzéketlenné az agresszióval szemben, eltűrik, vagy akár részt is vesznek az iskolai zaklatásokban. A növekvő képernyőidővel együtt jár az empátia csökkenése.
– Veszélyt jelentenek a gyerekeinkre a szexuális tartalmak is. A televízióban a fő műsoridőben vetített programok nagy részének van szexuális tartalma.
A legnagyobb veszély a mobiltelefon, mert ezekkel a gyerekek bármikor hozzáférnek szexuális vagy pornográf tartalmakhoz. Sajnos terjed a kamaszok között a „sexting” – szexuális tartalmú üzenetek, fotók küldése. Figyelemre vágynak, bizonyítani akarnak, amikor saját magukról osztanak meg ilyen jellegű képeket.
Szóval, ébresztő kedves szülők! Soha nem engednénk, hogy a gyerek megegye a szemetet, amit felszed a járdáról. Akkor miért engedjük, hogy a médiából, az internetről áradó szemét táplálja a lelküket, az elméjüket?
Folyt. köv.
Addig is gondolkodjanak el ezeken!