Kedves Olvasó! Kedves Barátom!
Szeretettel köszöntelek benneteket – egy nem is kis mulasztásomat szeretném pótolni felétek. Régen írtam már, régen osztottam meg élményeimet, tapasztalataimat veletek, pedig lettek volna. Én is csak ember vagyok, és sokszor emberi dolgok, tényezők akadályoznak, de hála Istennek az Ő segítségével, túl vagyok rajta. Ez az Írás egy megtapasztalás, biztos vagyok benne, hogy ha nem is ilyenről, de hasonlóról te is be tudnál számolni, csak lehet így nem is gondoltál rá… Ha szeretnéd megosztani , örömmel várnám és olvasnám el. Erre bátorítalak.
„Higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, meg kapjátok, és megadatik néktek” (Márk 11:24)
Ma még a szokottnál is korábban ébredtem (három óra tízkor) de ilyenkor már nem nagyon tudok visszaaludni. Ilyenkor szoktam Bibliát olvasni és hálát adni a mögöttem lévő és az előttem álló napért. Így jutott szembe jutott a szombati nap. Ezt szeretném megosztani veletek.
Szombaton azt terveztük feleségemmel, hogy kimegyünk szüleink sírjához és ahogy azt korábban is tettük, beültetjük virággal. Ildikó (volt szomszédasszonyunk) elmondta korábban, hogy a bátyja azzal bízta meg, hogy keressen egy sírkövest a szülői sír megtisztítására, rendbetételére. Így jött velünk, és ő is elment a szülők sírjához. Segítség képen felajánlottam, hogy van nekem egy ismerősöm, aki korábban nagyon korrekt módon megcsinálta a szüleim sírját – bár nem rég volt egy kis gondom vele, de meg ígérte, hogy ezzel most jóváteszi a hibáját. Nem így történt, nem jött el a megbeszélésre, arra hivatkozott, hogy más dolga akadt. Míg vártunk erre az emberre, feleségem az autóban maradt és imádkozott, kérte Isten segítségét ebben az ügyben. Ő nem tudta azt (amit már mi tudtunk), hogy akire vártunk nem fog jönni…
No, akkor most mi van? Isten nem segített? De, igen! Sokkal jobban, mint te, vagy mi azt gondoltuk volna… Javasoltam Ildikónak, hogy menjünk el, hátra az AKSD irodához – ők biztosan tudnak ajánlani erre megfelelő vállalkozót. Ugyanis előzőleg, mikor a sírjainkra a virágot ültettük, ott láttam őket- Mikor oda értünk, már teremtet lelket sem láttunk. Senki nem volt ott!
Isten cserbenhagyott, nem hallgatta meg feleségem ima kérését? Dehogynem, sokkal jobban, mint azt mi elképzeltük. Kicsit oldalra pillantottam és akkor láttam meg, hogy néhány méterre tőlünk két férfi egy drága síremléket állít össze nagy precizitással. Elképzelhetitek kedves barátaim, kedves olvasóim hogy kissé félve szólítottam meg őket, hogy Ildikónak volna egy kérése… Tudjátok, mi volt a válasz?: „Tessék mondani.”
Ildikó elmondta, hogy a szülői sírt kellene megtisztítani, és hogy esetleg vállalnák –e. A válasz: „természetesen” – és már jött is velünk megnézni, és egy korrekt árat mondott a felújításra, amit hétfőn már kezdenek is! Ha kész van, értesíti Ildikót… Előleget nem kért, de amikor felajánlottuk, ott az összegről elkészített egy előlegszámlát! Hát így járt előttünk Isten!!!
Isten meghallgatta feleségem imáját, és sokkal jobbat készített számunkra, mint azt gondoltuk. Lehetne mondani azt is, hogy szerencsénk volt…
Nem!!! Ez Isten által így volt előkészítve, hogy akit én akartam az nem jött el, hogy az AKSD dolgozók, akik korábban ott nyüzsögtek az iroda körül mind eltűntek, – hogy meglássuk, akire nekünk akkor szükségünk volt.
És erre mondják, hogy hab a tortán: egy hívő vállalkozóval, emberrel találkoztunk, aki felcserélte intellektuális állását erre a szakmára.
Nem tudok mást mondani nektek Kedves Barátaim, Kedves Olvasóim, mint azt, amit már jótanácsként többször is mondtam: Higgyetek Istenben, és olvassátok a Bibliát (sok mindenre választ és tanácsot kaptok)!
Czakó Sándor a Sárándi Baptistáktól.