Kedves Olvasó!
Feleségem rendezgetett – no nem az emlékek polcain, hanem a könyveink között – és épp ott voltam mikor kezébe került egy jelentéktelennek tűnő könyvecske, amit hónapok óta kerestem… Korábban, 18-20 éves koromban olvastam, tehát elég régen. Küllemére jelentéktelen, 11 x 16 centiméteres papírkötésű kis könyvecske. Tartalmát nézve azonban nagyon is értékes: korrajz az 50-es évek New Yorki gengjeiről (ők nálunk a hatvanas években megjelenő galerikhez hasonlíthatóak, például olyan, mint a Debrecenben ismert Déri téri galeri, csak sokkal durvább).
Most újra olvasom, érdemes néha évek multával egy-egy könyvet újraolvasni, ugyanis bizonyos dolgok új megvilágítást, értelmezést nyernek…
Nincs kiút…
Egy jelentéktelennek tűnő párbeszéd ragadta meg a figyelmemet, ami egy Mária nevű nő (egy veszélyes gengcsapat vezetője, aki szinte állandóan be volt tépve – akkor is) és a gengek között forgolódó lelkész között zajlott. (Ez akkor a nem közülük való számára életveszélyes is volt.)
Egyszerűen állt ott a szoba közepén, olyan gyámoltalanul és elkedvetlenedve, amilyennek még nem láttam. Hirtelen zokogni kezdett, arcát a kezébe rejtette.
– Nincs kiút számomra – mondta. – Rab vagyok és nincs menekvés sehová.
– Miért nem hagyatkozik Istenre? – kérdeztem.
– Nem, ez nem nekem való.
Valóban? Kinek való hát Isten? Nem a „betegnek, a rabnak” van szüksége gyógyulásra, szabadulásra?
Nálam tényleg minden rendben van? Nálad tényleg minden rendben van kedves olvasó? Folytathatnám, kérdések és kérdések özöne tolul elém. „Nem, ez nem nekem ez nem való” bizton merem állítani pedig, hogy de!
Mindenkinek szüksége van Isten gondviselő szeretetére, ezt bizton állítom! Mint ahogy azt is, hogy mindenki, (még az is aki nem hisz benne) imádkozott már életében többször is Istenhez, ha csak egy „jaj Istenem” sóhajtással is. – Ez is egy könyörgő ima – Talán nem is gondolunk rá…
Kinek való hát Isten?
A válasz egyszerű: mindnyájunknak.
„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.
Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk.
A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.”
Kedves Barátom, Kedves Olvasó!
/1János 4/
Ezt a gondolatot szeretném a szívedre helyezni. Kinek való hát a szerető Isten? Nem folytatom, a választ neked kell megadnod. Forgasd ezt a szívedben és merj magadnak őszintén válaszolni.
A könyv címe, ami ezeket a gondolatokat elindította bennem: Kereszt az aszfaltdzsungelben /David Wilkerson/. 1970-ben jelent meg és ma sem veszítet aktualitásából. Írója a lecsúszott családok fiataljai között végzett (életveszélyes környezetben) missziós munkát. Ha szeretnéd elolvasni, keress meg, megpróbálok segíteni.
Örülök hogy végig olvastad.
Szeretettel búcsúzom: Czakó Sándor