Kedves Barátom.
Kedves Keresztyén Testvérem!
Túl vagyunk a húsvéti ünnepkörön, túl a keresztyénség legnagyobb ünnepén, átélve a megváltás csodáját, Jézus kereszt áldozatát, és dicsőséges feltámadását, mely a benne hívők és a benne nem hívők későbbi sorsát is meghatározza.
Amit a későbbiekben szeretnék megosztani veletek, azért teszem, mert keresztyéni szeretettel szeretlek benneteket, mert hitem szerint aggódom értetek, mert féltelek benneteket. Különböző beszélgetések alkalmával, mikor a hitről kezdtem beszélni egyesek arra hivatkoztak, hogy én erre nem érek rá, vagy csak közlik, hogy egyszerűen nem hisznek.
Ezzel a két csoporttal lehet mire jutni, hisz Jézus a bűnösökért, a hitetlenekért jött el közénk. Többször hallottam, hogy ez a falu egy hagyományőrző, református falu. Sajnos én nem ezt tapasztalom! Nem vitatom, hogy ez talán a kimutatásokban így van, papíron. Személyes beszélgetések alkalmával gyakran beszélek Isten szeretetéről, és mivel tudják, hogy én baptista vagyok (legközelebb írok a baptistákról is – kik is ők), kapom azt a választ, hogy „én református vagyok”…
Erre az a válaszom: Az Istenbe vetett hit, az evangélium egyformán szól minden felekezethez tartózónak, legyen az katolikus, református, evangélikus vagy baptista identitású (azonosság tudatú).
Miért beszélek erről, Kedves Testvérem, Kedves Barátom?
Mert szeretném lángra lobbantani a hit mécsesének pislákoló lángját, vagy hitet ébreszteni azokban, akik távol vannak Istentől. Mert tapasztalatból mondom, hogy jó Jézus követőjének lenni, jó hitben járni, az örökélet reménységében élni.
Sajnos azonban ki kell mondani, hogy egyetlen keresztyén közösséghez, egyházhoz való tartozás sem üdvözít. Csak és csakis hit által, Isten szeretete, kegyelme által van üdvösségünk és ez nem egyházfüggő. Jézus mondja: ”…ne légy hitetlen, hanem hívő.”(Jan. 20. 27/b)
Ami ezen gondolatok megírására késztetett, mint ahogyan ezt a bevezetőben írtam, az a keresztyéni szeretet…
Szomorúan láttam, tapasztaltam, hogy nagypénteken kora reggel valaki traktorral, a megfelelő talajművelő eszközzel ment a határba dolgozni. Vagy húsvét vasárnapján a határban műtrágya szórás és más talaj előkészítési munkák folytak. Kérdezem, ennek valóban így kell lenni? Nincs megállás egyetlen napra sem? Szabad-e feláldozni a családi életet a családi együttlét örömét, meghittségét, ünnepeinket? Nem hiszem! A vasárnap a hét egy hetede, egy hét 168 óra és ebből egy nap csak 24 óra. Ebből a 24 órából nem volna-e hasznosabb, egy-két órát vasárnap délutáni pihenéssel, esetleg alvással tölteni, nem volna-e hasznosabb a napot a családnak, a gyerekeknek, a feleségemnek, magamnak szentelni? Vagy ezt már-már csak csendben, kissé szorongva kérdezem, nem volna-e hasznosabb az ember, a lélek számára (mert az embernek ilyen is van…) egy órát az Isten közelében tölteni?
Kérdezem, s egyben a válaszom, hogy igen. Igen, ugyan is így cselekszem én és feleségem, és így teszik gyerekeim is, így tették ezt szüleim, dédszüleim is, és hála Istennek, hasonló módon teszik már unokáim is.
Nem akartam ilyen hosszú fejtegetésbe bocsátkozni, de ezek a gondolatok egymásból következnek…
Kedves Barátom, Kedves Keresztyén Testvérem!
Szeretném, ha ezeket a gondolatokat nem mint praktikus tanácsokat fogadnád, nem egy-az-egyben követendő példának tekintenéd, hanem megfontolandó, és befogadható felvetésként fogadnád.
Ha erről, vagy hasonló hitbéli dolgokról szeretnél beszélgetni, erre minden szerdán délután 6 órától van lehetőség a Keresztyén Könyvesházban (Sáránd, Bagosi u,.26.)
Ezt mondta Isten Józsuénak: ”…légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van az Istened, az Úr mindenütt amerre jársz.” (Józsué 1.9) Cselekedj hát eszerint, vállald fel és gyere el.
A prédikátor így összegzi megtapasztalásait: „Mind ezt hallva a végső tanulság ez: Féld az Istent, tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége. Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó akár rossz az.” (Préd. 12.13-14)
Én ezt hiszem és vallom.
Szeretettel küldöm és örvendek, hogy végig olvastad. Váljék hasznodra.
Sáránd, 2022. április 18. Czakó Sándor